A zeneiskola kezdete
Az 1950-es évek elején Bonyhádon a zeneoktatás szórványos, magánjellegű volt, de hamarosan nagy fejlődésnek indult. Az 1950-es évek elejétől a bonyhádi művelődési ház igazgatója Sütő Józsefné volt, aki 1953-ban Botta Rudolfot kérte fel a zeneiskola megszervezésére és vezetésére. Botta Rudolfnak nem volt tanári végzettsége, szorgalomból tanított gyerekeket, középiskolásokat, sőt idősebbeket is; emellett maga is tanult.
A szolfézsoktatás mellett zongora- és vonósoktatás (hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő) folyt, nagyrészt magántulajdonban lévő hangszereken: a kultúrház úgy támogatta a zeneiskolát, hogy helyet adott és kottát vásárolt. A zongorát Radics Ella és még egy tanárnő, sőt olykor Botta Rudolf tanította, aki egyébiránt a vonósok oktatásáért volt felelős.
A kezdeti húsz-harmincas létszám később negyvenre dagadt. Az oktatás ugyanúgy történt, mint minden más zeneiskolában: volt elméleti és gyakorlati rész is. A gyermekek hetente kétszer jártak hangszeres, egyszer pedig szolfézsórára. Bizonyítványt ekkoriban még nem a zeneiskola, hanem egy Bajáról beutazó vizsgaelnök adott.
1954-ben a kultúrház igazgatója Major Mátyás lett, ami nem változtatott a zeneiskola működésén. Az új igazgató tovább támogatta a kultúrházon belül folyó zeneoktatást, a tanulói létszám folyamatosan nőtt. Ahogy a gyerekek előrehaladtak tanulmányaikban, Botta Rudolf ifjúsági vonószenekart alapított, mely azonban csak 1956-ig működött, amikor is Bottának politikai okokból el kellett hagynia az országot. Az ezt követő, meglehetősen zűrös időszakban Botta helyére Balogh Lajos került (tanárok: Teszler Vendel, Scheidler Géza, Bogdán Edit, Balogh Lajos…), de a zeneiskola nem működött úgy, mint azelőtt. A feloszlott ifjúsági vonószenekar tagjai ide-oda csapódtak, nem tartoztak igazán sehova.
A hivatalos zeneiskola megalakulása
A megyei tanács művelődésügyi osztálya látván a növekvő igényeket, 1960-ban létrehozta Bonyhádon az Állami Zeneiskolát, amelynek igazgatója Szakács Zoltánné lett. A zeneiskola ekkor szervezetileg a szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola fiókintézeteként kapcsolódott be az országos hálózatba. Ez azt jelentette, hogy az iskola igazgatóságilag és gazdaságilag nem volt önálló. Vizsgáztatni is Szekszárdról jártak le az igazgató és a szaktanárok.
A kezdeti nehézségek, így például a helyiséghiány elhárításában ismét Major Mátyás segített: falai közé fogadta az iskolát. A tanítás azonban így is igen mostoha körülmények között – a lebontásra került kultúrotthon színpadi öltözőjében, fotóhelyiségében – történt.
Kezdetben három tanerő volt: a zongorát Szakács Zoltánné, a hegedűt Ruttkainé Bogdán Edit, a szolfézst pedig Lőrincz Vitusné oktatta. Eleinte 48 gyermek járt zeneórákra – akiknek szülei bányászok, zománcgyári, cipőgyári munkások vagy téeszparasztok voltak –, majd ez a szám rövid idő alatt 62-re, sőt 80-ra nőtt. A zeneiskolában zongora-, hegedű-, fúvós-, harmonika- és szolfézsoktatás folyt.
Major igazgató lelkes hozzáállását, segítőkészségét legjobban talán az jellemezte, hogy minden egyes kis muzsikust személyesen ismert, nyilvántartotta fejlődésüket, hiányzásukat.
Nyolc év elteltével, 1968-ban igen ideális környezetben, csendes helyen, a Perczel kastély egyik szárnyában hat kisebb és két nagyobb termet kapott az iskola. Ezzel az elhelyezési gondok egyelőre megoldódtak.
1970-ben a létszám és az iskola fejlettsége lehetővé tette az intézmény önállósodását (ekkor önállósodott valamennyi megyei zeneiskola): elszakadt a szekszárdi zeneiskolától, és a bonyhádi tanácshoz csatolták. A teljes önállóság azonban nem tartott sokáig: 1976-ban helyi szervezéspolitikai meggondolásból a Vörösmarty Mihály általános iskolához integrálták. A szakmai önállóság ugyan megmaradt, de a fejlesztés és az ügyintézés igen körülményessé vált, a valódi önállóság hiánya pedig mind szakmai, mind felszereltségbeli lemaradást eredményezett az önálló iskolákhoz képest.
1988-ban költözött az iskola az egykori községháza épületébe, ahol tizenhárom termet kapott. A költözéssel együtt egy viszonylag nagyobb fejlesztés is történt: új szőnyegek, székek, szekrények kerültek a tantermek egy részébe.
Szakács Zoltánné nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig volt a zeneiskola igazgatója. Ez idő alatt a növendékek nagyon sokszor és sikeresen szerepeltek különböző hangversenyeken, mind közösen, mind egyénileg. Kiemelkedő tehetségű zongoristái voltak az iskolának, mint például Pálos Ágota és Grácia, Ruppert Dóra, Gál Eszter valamint a jelenlegi igazgató, Elmauer József is.
1993-ban 215 tanuló iratkozott be a zeneiskolába, őket tizenegy pedagógus tanította – az utánpótlást biztosító előképzőn 30–40 volt az éves tanulói létszám. A hat működő tanszak közül (zongora, vonós, fafúvós, rézfúvós) a zongora vált a legnépesebbé: az éves tanulói létszám elérte a 90–100 főt. Innen került ki a legtöbb zenei pályára készülő tanuló is.
Az iskola a legkorábbi időktől bekapcsolódott a helyi művelődési programba – zeneiskolai rendezvényekkel, tanári és növendékkoncertekkel, nemzeti és egyházi ünnepeken, kiállítás-megnyitókon, jeles évfordulókon való fellépéssel.
1993-ban Pogátsa Alajos, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola akkori igazgatója Elmauer Józsefet nevezte ki a zeneiskola új igazgatójának. Ez a kinevezés nagy port kavart (a Tolna Megyei Népújságban még cikk is megjelent róla: https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnaMegyeiNepujsag_1993_09/?pg=166&layout=s), Pogátsa szülői petíció és tanárok felmondása ellenére sem másította meg döntését, amit jól is tett, hiszen Elmauer József felvirágoztatta az iskolát. Új tanári gárdát kellett felépítenie. Egy évig óraadókkal oldották meg a problémát, utána viszont többen jöttek zenét tanítani Bonyhádra. Ekkor került a városba Kovács Erzsébet hegedűtanár Pécsről, de ugyanekkor érkezett Seleljo Alexandra és Seleljo Jaroszlav is: a zongorát, illetve klarinétot és szaxofont tanító házaspár – ők azóta számtalan hazai és külföldi sikert hoztak az iskolának. 1995-ben Drága László trombitatanár, felesége, Drága Magdolna zongoratanár, Tóth Pál cselló, valamint Kolozsvári Zoltán szolfézs szakos tanárok kapcsolódtak be a munkába.
1995-ben a zeneiskola szakmai irányítás tekintetében levált az általános iskoláról. A következő évek kitartó munkája eredményezték hangszeres együttesek megalakulását: vonós kamaraegyüttes, fúvószenekar (http://www.bonyhadimuveszetiiskola.hu/zenekar/), szaxofonkvartett.
Ma a zeneiskolában fafúvós (klarinét, szaxofon, fuvola), rézfúvós (trombita, vadászkürt, baritonkürt, tenorkürt, harsona, tuba), vonós (hegedű, gordonka), billentyűs (zongora) és ütős hangszereken tanulhatnak a gyerekek, népi hegedűt, brácsát, bőgőt, citerát is választhatnak, valamint az elektroakusztikus zeneművészeti ágba is belekóstolhatnak (klasszikus szintetizátor, szintetizátor-keyboard, számítógépes zene). Saját torka a hangszere azoknak a tanulóknak, akik a vokális tanszakon magánéneket tanulnak. Mindezen tanulmányokat megalapozzák és kiegészítik az elméleti tárgyak: szolfézs, zeneelmélet és zenetörténet-zeneirodalom. Az együttzenélés örömét a kamaracsoportok, a fúvószenekarok (ifjúsági és utánpótlás), valamint a kórus erősítik.
Zeneiskolából művészeti iskola
A néptánccsoport 1994-ben 17 fővel szakkörként indult a Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Házban. Nemsokára megkétszereződött a gyereklétszám, sok óvodás is csatlakozott. 1996 januárjától a zeneiskola (immáron művészeti iskola) néptánc tagozataként működik a csoport, melyet 1997-től támogat a szülők által létrehozott Völgység Néptánc Egyesület. Az együttes vezetőjének, Steiner Józsefnének a kezdeményezésére indult népzenei képzés az iskolában, amely a mai napig népszerű: népi hegedűt és népi éneket tanulhatnak a gyerekek.
Az alapfokú táncművészet-oktatás modern- és társastánc tanszakon indult el a Széchenyi István Általános Iskolában a 2003/2004. tanévben. A későbbiekben a Völgység Táncegyesület, majd a Kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat gyermek és ifjúsági tánccsoportjai is csatlakoztak az iskolához. Az intézmény szervezeti felépítésének és a fenntartó változásának ellenére a táncművészeti képzések stabilan működnek mindhárom tanszakunkon: jelenleg a Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Iskola Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskolájának részeként.
A 2003 szeptembere óta fennálló moderntánc képzés működésének 15 éve alatt országos hírnévre tett szert. A számos fellépés és versenyeredmény mellett jelentős a szakirányban továbbtanulók száma. Tanulóink megtalálhatók a Magyar Táncművészeti Egyetem balettművész szakán és Táncpedagógiai Intézetében, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium táncművészeti tagozatán, a Szegedi Kortárs Balett és az Attraction árnyszínház társulatának tagjaiként.
Táncos darabjainkat, programjainkat a bonyhádi közönség is nagy érdeklődéssel fogadja. Legnépszerűbb előadásaink az elmúlt 15 évből: A dzsungel könyve (2006), Beszélő testek (2009), A kis gyufaárus lány (2010, 2016), A pillanat ihlette művészet (2013, 2015), Tündér Lala (2013), A Pad (2013), Mondjátok hát, hogy nem reménytelen (2014), valamint szabadtéri performance-aink.
Versenyeredményeink közül a legkiemelkedőbbek: az Országos Modern-, Kortárstánc Tanulmányi Versenyen elért számos első helyezésünk és különdíjunk; a Táncpedagógusok Országos Szövetségének rendezésében megvalósuló Országos Táncművészeti Fesztiválokon elért dobogós helyezéseink; és az Országos Táncjáték Fesztiválon elért két első helyezésünk.
A táncórákon folyó munkán és versenyzésen kívül intenzív nyári/őszi tánckurzusokat szervezünk, ahol a gyerekek országos és nemzetközi hírű táncpedagógusokkal, táncművészekkel, drámatanárokkal dolgozhatnak, játszhatnak.
A tanórán kívüli tevékenységek finanszírozását igyekszünk pályázatokkal, támogatói rendezvényekkel segíteni, ebből a célból hoztuk létre az ART-KONTAKT Bonyhádi Kortárstánc Egyesületet is.